Miért nem élünk az internet adta lehetőségekkel, tanulunk és képezzünk magunkat, majd mindezt a gyakorlatba átültetve élünk egészségtudatosan, aktívan egészen 90 éves korunkig?

Alapvetően ennek két oka van:

1. Éljünk egészségesen, oké, de senki nem mutatja meg és magyarázza el, hogyan

Sikerülne valakit megtanítani úszni, ha csak annyit mondanánk neki, hogy az úszás célja, hogy ne fulladjon bele a vízbe? Magától kellene rájönnie mit csináljon és hogyan… az életösztön erős tényező, de valószínűleg nem lenne 100%-os a túlélési aránya egy ilyen módszernek. Ráadásul úgy kellene abszolválnunk a feladatot, hogy közben ezren ordibálnak be egymásnak teljesen ellentmondó tanácsokat és javaslatokat, mert bizony az interneten ezer meg ezer mondvacsinált fitness guru űzi ezt a sportot. Jönnek a felkapott módszereikkel, divatdiétáikkal és a természet törvényeinek ellentmondó ordas nagy hülyeségeikkel. A közösségi médiás platformokon pedig sajnálatos módon annak van igaza, aki hangosabban és többet beszél.

2. Felelősséget kellene vállalnunk a saját életünkért, ami elsőre nehéznek tűnhet

A felelősség annak a biztos tudata, hogy egy eseménynek vagy állapotnak én vagyok az előidézője. Ez a fajta szemléletmód adja meg nekünk a legnagyobb szabadságérzetet az életben, ami arról szól, hogy én irányítok. Sokaknak azonban ez elsőre ijesztő lehet. Hajlamosak inkább áthárítani a felelősséget. „Nem tehetek róla, hogy ennyire elhíztam, ilyen a genetikám.” Felvesznek különböző kényszerbetegségeket, függőségeket, ezáltal felmentve saját magukat, mert ők tulajdonképpen egy külső erő foglyai ezért nem tudnak változtatni. Klasszikus hárítás az is, amikor áldozatszerepbe helyezzük magunkat: „A gyerekek mellett egyszerűen nem jut idő magamra.”